lehet ez valaha normális?

érzem a csontjaimban az igazi nyarat, azt ami csak nekem jelent valamit. sok dolog emlékeztet a tavalyi nyárra, amikor "minden megváltozott" -kicsit talán túl szentimentálisan kifejezve. de azt hiszem, ez a nyár volt az, amikor tényleg felfogtam a dolgokat, hogy nem tehetek mindenféle hülyeséget következmények nélkül. sokkal felnőttebb lettem, mint előtte hittem magamról, hogy az vagyok. óriási butaságokat csináltam, néha csinálok most is, de tudom vállalni a felelősséget. előtte nem tudtam.
nem nevezem magamban gyógyulásnak ezt a folyamatot, pedig lehet, kiérdemelné ezt a jelzőt, de most még túl rémisztő elismerni bármi ilyen dolgot. egyenlőre úgy hívom, hogy normálissá válás. ez közelebb áll a valósághoz, és ahhoz, amit érzek. híztam, ezt tudom, a mérleg és a tükör is mutatja, és az, hogy van energiám és pozitívan gondolkodom. egyenlőre még furcsa egy mondatban említeni a "hízás" és "pozitív" szavakat, de idővel ez is természetessé válik majd. nem vagyok kövér, tudom magamról, és látom is. persze észrevettem, hogy nőtt a combom és ez nem igazán tetszik, de most már úgy gondolom, ezen csak tornával és mozgással tudok segíteni -hiszen egészségeseket eszem, nem eszem sokat, úgyhogy az evés részével nem lehet baj, azon nem kell változtatni. izmosodni pedig csak a sporttól fogok, hiába lenne egyszerűbb gondolatok útján megoldani a problémát, de attól nem leszek erősebb és izmosabb és formásabb, ha csak mondogatom magamban. muszáj tennem érte, felemelni a fenekem és eljárni futni, biciklizni, sétálni, tornázni a szabad levegőre. ki kell rángatnom magam a lakásból és csinálni valamit. de most még sokszor nem jut eszembe ebben a dögmelegben kiráncigálni magam a klímás lakásból. mostantól ez megváltozik (különösen azért, mert a levegő is lehűlt). reggel vagy este kibírható a hőség, és tudom, hogy jót tenne egy kis kimozdulás. a nyarakat úgyis mindig bezárva töltöm a lakásba, csinálom a házimunkát, netezek, olvasok, filmeket nézek, hegedülök, barkácsolok, lefoglalom magam. de ha így haladok, véglegesen elszokom a friss levegőtől! holnap este bicajozom egyet, van is hozzá kedvem, szeretek tekerni, különösen terepen, a gáton, földutakon. csavargok egy kicsit a városban.
küzdök a gondolatok ellen, miszerint egyek kevesebbet, csináljam végig a múlt nyarat most is és fogyjak negyvenháromra. de nem tehetem. magam miatt nem csinálhatom. ha soványabb leszek, nem lesz erőm és az új sulihoz kelleni fog, tapasztaltam. ezt akarom csinálni, nagybőgőket akarok készíteni. lány létemre szeretek gyalulni, fűrészelni, vésni, meg miegymás. és ahhoz energia kell, hogy napi nyolc órában tiszta fejjel, nem szédülve minden lépésnél a legjobbat hozzam ki magamból. nem tehetem meg magammal, hogy épp most hagyom cserben a terveimet, én tényleg ezzel akarok foglalkozni. jót tesz ez a munka. talán tényleg pont ez fog segíteni kilábalni az örökös evészavarból. régebben első helyen a fogyás állt, a vékonyság, a lapos has és kiálló csontok. most ezek nem tűnnek már olyan fontosnak. az első a tanulás, a munka, a hangszerkészítés, az önálló élet, a helyes élet, az egészség. túl sok butaságot csináltam már eddig is, nem kell tovább gyarapítanom a listát.

az egyik gyertya véletlenül elaludt

ilyen jól telnek a napjaim! minden rendben velem, csak a sportolás sehogy se jön össze, de dolgozom az ügyön. szeptemberben olyan erős leszek, mint még soha.
és hivatalosan is fél éve nem ettem édességet. csak hogy tudjátok. (anya pedig mint látható, megoldotta a torta problémáját)

újdonságok

az a helyzet, hogy kezdek normális lenni. nem társítok érzelmeket az ételekhez/étkezésekhez, és nem is tervezek. nem számolom a kalóriákat, elfogadom, hogy nőiesedem -ez nem teljesen igaz, mert még mindig nagy rám a 70A-s melltartó, és gyerek toppokat, sportmelltartókat hordok. a mérlegre nem állok már olyan gyakran. a gondolataim alig forognak a kaja körül. továbbra sem eszem édességet, fehér lisztet, fehér cukrot, szemét kaját és sorolhatnám. szeretem a zöldségeket, a gyümölcsöket, de nem annyira, hogy csak ez töltse ki a fejem. rendben vagyok. nem akarok visszaesni.