hajráidőszak

tanulási beosztást írok magamnak, ehhez pedig egy követhető és hatékony étrend dukál. muszáj valami egészséges de fogyókúrás táblázatot összeállítani magamnak mert látványosan hízni kezdtem, ami elborzaszt és elkeserít.
nem akarok abból nagy ügyet csinálni, ha este még megeszem egy almát vagy narancsot, de azért annyira sem akarom elereszteni magam, mint az utóbbi napokban, hogy fél kilenckor én még kukoricapelyhet csemegézem az üvegből. szigorúan számoltam a kalóriákat és sikítófrászt kaptam, mikor láttam, hogy már reggelire megettem 517 kcal-t. pedig nem tűnt olyan soknak -ó, ne szépítsünk, azért az egy doboz túró az egy doboz túró. és hiába kerekítgetem a jegeskávém szénhidráttartalmát mert soha az életben nem lesz kevesebb. nem akarom magam átverni meg ámítani azzal, hogy egészséges kajákból zabálom teli a hasam. úgyhogy holnap, mivel utazok, úgyis lesz időm -persze a tanuláson kívül- és készítek majd egy étrendet. aztán majd az igazi tavaszra csúcsformába -vagy legalábbis elfogadható külsejűre- jövök.

irány a negyvenhárom

karácsony előtt tizenhat nap alatt sikerült leszippantanom azt a fránya három kilót, és szentestére negyvenhárom voltam. most is meg tudom csinálni. április négyre újra negyvenhárom lesz a mérlegen. az összes önbizalmamban fogadok, hogy megcsinálom. már sikerült párszor elérni ezt a számot, de sajnos megtartani még nem tudtam hosszú ideig. na most majd változik a helyzet! tudom, ezt is kajamaraton után mondom, de muszáj változtatni, hogy csontos legyek. napi kétezer kalóriával soha az életben nem lesz az enyém az oly áhított test. a mai tömésem hozzávalói: két csomag jó reggelt keksz tejbe aprítva (valami isteni csemege), mazsola, pár szem füge, egy egész csomag mogyoró és mazsola együtt (pedig múlt héten kibírtam, hogy ne egyek belőlük), egy natúr joghurt, alma, narancs, zöldséges rizs rántott hússal, salátakeverék, csemege uborka, három szelet sajt. szerintem holnapra hízok vagy négy kilót ettől a tetemes mennyiségtől. mit művelek magammal? és a legrosszabb, hogy szinte élveztem a zabálást, egy pillanatra sem töprengtem el rajta igazán, hogy talán nem kéne ezt csinálnom, és hogy úgyis megbánom majd később. tegnap este se jutott eszembe. mostanában kikapcsol az agyam, ha kaját lát.
de
most
végre
változtatok!

holnaptól nincs vacsora -ami azt jelenti, hogy tizenkettő után nem eszem. a reggeli gyümölcs és tejtermék. és utána az iskolában megehetek egy almát. és kész, befejeztem. ha hazaérek, eltüntetem a kaját -lehúzni a wc-n, vagy kidobni a konténerbe. régebben is meg tudtam tenni, nehogy már most ne menjen. emellett ihatok minden nap két bögre teát, aztán punktum. nincs több. az étel elkeserít és eltérít a célomtól. csak pár napig kell kibírnom az "éhség" érzését, utána majd elmúlik magától. hétvégére majd még kidolgozom a programot.

csak én érzek így?

azt akarom, hogy a nap átsüssön a lábaim között. azt akarom, hogyha valaki megpillant, etetni akarjon és ne higgye el, hogy egyáltalán élek ilyen soványan. szép testet akarok, amit a tesiöltözőben nem takargatok. olyan testet akarok, amit mindenki csodál. olyasmit akarok, mint év elején, amikor idegenek, tanárok, ismerősök és barátok jöttek oda hozzám és csodálták az új sovány csillát, az új pálcikát, aki magabiztos volt és valamennyire szép. azon gondolkodom, hogy holnap nem eszek. persze ez nem valószínű, mert vendéglőbe kell mennem, amit úgyse lehet evés nélkül megúszni. legalább addig jó lenne tartani a nulla kalóriát. de anya kiakadna, ha nem reggeliznék -még a hazudott súlyomat is keveselli. mit tegyek hát, ha mocsoknak érzem az összes kaját? oda kéne adnom a holnapi útra csomagolt szendvicseket valakinek a nyugatiban. biztos sokan örülnének neki. ma is vettem az egyik barátnőmnek kávét, a másiknak meg egy kinder buenot. perverz élvezettel nézem, ahogy más csokit vesz/csokit eszik/csokit csomagol ki és be. egyszerűen imádom lesni, amikor az emberek esznek. irreálisnak tűnik az egész folyamat, egyszerűen nem fér a fejembe, hogy hogyan tudják tömni magukat egész nap -na nem mintha én korábban nem ezt csináltam volna. nekem nem azt jelenti az evés, hogy boldogság, természetesség vagy ésszerűség; bennem félelmet és undort kelt, megbotránkozást. legszívesebben hisztérikusan nevetnék, mikor megkínálnak valamivel. és ó jajj, ahová holnap megyek, és ahol vasárnapig leszek -szóval majd három napon keresztül idegenben-, ott azt mondták, hogy zabkása lesz a reggeli almával, dióval, lekvárral. eleve nem tudom eldönteni, hogy a zabkása édességnek számít-e, és előre elborzaszt a gondolat, hogy esetleg amíg én felöltözöm, addigra kész reggelivel várnak, és a zabkása tetején ott trónol majd a lekvár (amit ugye nem eszem, mert édesség) és én pánikba esek, mert fogalmam sincs, hogy mondjam azt, hogy ilyet nekem tilos enni, és eleve nem szabad visszautasítani az ilyesmit. ez így nem fair. nem csinálhatják ezt velem. már két napja ezen stresszelek, hogy vajon fölfedezik-e, hogy bolond vagyok, hogy én nem úgy viszonyulok ezekhez a dolgokhoz, mint más. ja, és anya negyed órája kiabált föl, hogy ha zabos sütit sütne, csak csoki helyett mazsolát meg vörösáfonyát tenne bele, akkor én ennék-e abból. a válasz persze egyértelműen nem volt. nem szereti, hogy nem eszem édességet. ó édes istenem, ha tudná, hogy engem mennyire fölidegesít és bánt, hogy ő meg igenis eszik ilyesmit.. amúgy se nyúltam hozzá a kosárba kitett fölbontott mazsolához és a fügekoszorút sem kóstoltam meg. a héten csak kétszer szaladt el velem a ló: egyszer tegnap este, amikor (olyan hét-fél nyolc óra tájban) megettem egy narancsot és egy almát; másodszor pedig ma, amikor is reggel a magammal megbeszélt fél doboz túró helyett megettem az egészet (kétszázötven grammos zsírszegény kiszerelés) és most délután is megettem pluszban tíz szem földimogyorót. a hosszúkávéval sajnos nem igen tudtam leállni, tegnap és ma egyet, kedden pedig kettőt is ittam, de még szerencsére így sem olyan vészes a dolog. jövőhéten ha törik, ha szakad, nem iszok ilyesmit -se jegeskávét, se tejeskávét, se hosszúkávét, se porkávét, semmit. kibírom én anélkül is. más a betegsége miatt sokkal fontosabb dolgokat nem ehet/ihat, hát akkor én miért ne bírnék ki egy hetet enélkül? egyébként se akarok enni. borzasztóan zavar a sokféle étel, a sokféle fogás (atya ég, mit fogok én enni holnap és holnapután a vendéglőben? amúgy is rettentő nehezen döntök bármilyen kaja/vásárlás ügyben, most ráadásul idegen helyen is leszek, ami csak még inkább felbolygatja az idegeimet). nem akarok ételt látni a közelemben -máskor meg majd meghalok egy falatért, undorító. várom már az egyedüllétet, azt hogy a saját lakásomban csak olyan kaják legyenek, amit még csak-csak elfogadok, vagy semmilyen, talán ez lenne a legjobb. persze néha azért vennék a barátaimnak valami finomat, meghívnám őket erre-arra (mert persze miért is ne költeném az így is kevés pénzemet másra), és a családomnak is vennék mindenféle jót, csak nekem ne kelljen enni belőlük. azt akarom, hogy senkiben se merüljön fel, hogy netalántán megkínál valami mocskos kajával. nekem nem kellenek ilyesmik. értsétek meg emberek, hogy ez engem nem érdekel, hogy ez nekem fáj, hogy ez engem teljes mértékben fölháborít. miért nem lehet csak egy kis tekintettel lenni rám?

NHK (Napi Háromszor Keveset)

íme a fantasztikus, bombasztikus, lehengerlően abszolúte nyerő tervem:

• reggelire választhatok az alábbi ételek közül egy jó kis hármas kombót: natúr joghurt, fél doboz túró, pirítós, narancs, alma, jó reggelt keksz (maximum két szelet), natúr kukoricapehely tejjel, kis tálka tejbegríz, bármilyen más itthon lévő gyümölcs de szigorúan csak egy szem + egy bögre zöld tea (ez a három választási lehetőség fölött áll)
• ebédre mint minden normális ember, főtt ételt eszem, ami levesből és második féléből áll -mindkettőből normál vagy kisebb adag (ha nincs leves, akkor így jártam, helyette jöhet víz vagy zöld tea) 
• de mivel a suliban nem tudom kivitelezni a második pontot, ezért muszáj leszek beérni a negyedik-ötödik óra körül elfogyasztandó szendviccsel  
• vacsorára már csak két félét választhatok ezek közül: natúr joghurt (bár sulis napokon nem ajánlott, mert puffaszt), fél doboz túró, pirítós, narancs, alma, kis tálka tejbegríz, bármilyen másik gyümölcs. de lehetek korszakalkotóbb is, és például összeüthetek magamnak valami finom kis zöldségsalátát vagy gyümölcssalátát is + egy bögre zöld tea. és persze mindig észben kell tartanom, hogy lefekvés előtt nem érdemes sokat enni, mert nem tudok rendesen aludni, meg teljesen fölösleges energiát bevinnem akkor, ha már úgyse csinálok semmi érdemlegeset. 
• a vacsora mindig négy és öt között/körül van. ha később érek haza, akkor már csak egyfélét ehetek a kettő helyett. ha vészhelyzet áll fenn és úgy érzem meghalok, ha nem jutok kajához, de már elmúlt öt óra, akkor eszek egy fél almát vagy csendben szenvedek. 
• a víz és zöld tea fogyasztásomat növelem az égbe 
• nem költök pénzt kávéra, teára vagy bármilyen más dologra, csak dobozos teát (mármint filtereket)/anyának csokoládét/anyának édességet vehetek, a megmaradt pénzemet pedig gyűjtöm majd hasznos dolgokra 
• a három főétkezés között nincs nassolás, nincs még egy kicsi ebből meg abból. a hármas szám kell hogy a szemem előtt lebegjen! ha mégis borul a bili, akkor csak gyümölcsöt lehet enni és csak szeletelve (több idő, többnek tűnik).
• és ami a legfontosabb, mostantól nem eszem a túlevés-veszélyes ételekből. sorolom: aszalt vörösáfonya, füge, napraforgómag, földimogyoró, diákcsemege, aszalt barack, szeletelt mandula, natúr kukoricapehely magában, mazsola, saláta-magkeverék. a legnasiszerűbb kaják a világon, mindig csak a szomorúság marad utánuk, az hogy nem tudok megállni és szempillantások alatt befalom őket. egy pár napig vagy hétig nehéz lesz, mert anya majd vesz még nekem, de ha az édességre nemet tudtam/tudok mondani, akkor erre is. csak elhatározás kérdése az egész. soha az életben nem lesz olyan alakom, amilyet szeretnék, ha folyton csak teletömöm magokkal és aszalt gyümölccsel. 
• a mozgás marad a régiben. heti ötször bicikli/torna/futás/tesi órai tevékenykedés  

isten áldja a zöld teát!

ha kibírnám, hogy ne bontsam föl őket, nem is lenne baj. de ahogy felbontok egy újabb csomag földimogyorót/napraforgómagot/vörösáfonyát/fügét/diákcsemegét/mazsolát/saláta magkeveréket/szeletelt mandulát, valahogy elborul a fejem és egy nap, jó esetben másfél nap alatt befalom -néha csak elcsipegetem. anya ma is rám szólt, hogy ne egyek meg mindent egyszerre. igaza van, lehetnék mértéktartóbb is. például a mai nap (a diákcsemegétől eltekintve) egész jó volt. még a tejbegrízből is képes voltam hagyni holnapra -tudniillik, amikor anya este megfőz egy fazékkal, általában másnap délig tudom mértéktartóan eszegetni, és aztán bekattanok, felfalom az egészet, utána meg rettentő ürességet érzek, amiért elfogyott. ez így megy minden egyes alkalommal, és már egyre nehezebben bírom. most azt találtam ki, hogy egy nap csak egyszer ehetek belőle, de ma is megszegtem.
egyébként három napig megint nem volt anyagcserém (kedd-csütörtök), gondolom a felvételi miatt izgulhattam, de ahogy túl voltam rajta, és hazaértem, olyan hasmenésem lett, hogy ihajj! pénteken majdhogynem minden szünetben rohangáltam a wc-re. no nem baj, én csak örültem neki, hiszen végre beindultak a normális bélműködéseim.
amikor szerdán meg csütörtökön átutaztuk a fél országot a felvételi miatt -esküszöm, szerda reggel héttől csütörtök este hétig vonaton/metrón/buszon voltam, sétáltam vagy épp felvételiztem-, színtisztán szénhidrátot zabáltam. mivel persze az ilyen utazásokra csak szendvicset meg almát lehet csomagolni, nem is szólva a jó reggelt kekszről, meg a nyugati metróaluljáróban kapható fitness pontpontpont nevű csodálatos magos, teljes kiőrlésű, sült paradicsomos finomságról. na mindegy, lényeg a lényeg, két napig szinte csak kenyérfélén és cukros(fujj) kapucsínón éltem. ez meglehetősen undorító, de nem volt más választásom; az ötórás vonatútra nem túl szerencsés natúr joghurtot vinni nassolni valónak. a legrosszabb az egészben, hogy jövőhéten megint megyek pestre -vagyis átutazok rajta, meg nem leszek itthon-, bár most már egyedül, ami lényegesen megkönnyebbíti a dolgomat, így majd azt eszek, amit akarok, és nem kell szendviccsel tömni a fejem.
ma vacsorára -a fél szelet szaftos kenyéren kívül- natúr joghurtot ettem eperrel és zöld teával. itt a tavasz! biciklizni és futni járok, ha nem épp a szobámban nyomom a felüléseket meg súlyzózom.
kedden vettem egy doboz zöld teát, mert mindenki annyira isteníti, bár az elején elég borzalmas volt az íze, így üresen, de mostanra már teljesen megszoktam, sőt, egész jó, igyekszem minél többet inni belőle. cserébe leálltam a kávéval -vagyis a napi négy-öt csészés fejadagomat lekurtítottam heti kettő-háromra. tervezek majd szűzteakapszulát is venni, nem tudom milyen árban van, úgyhogy ez még kérdéses. meg igazából nem tudom, hogy használna-e valamit, azért nem szeretek fölösleges dolgokra pénzt elverni. ó, és gyakran kiélem a "vegyünk édességet, mert az muri" vágyamat, így anya rendszeresen kap tőlem valami süteményt vagy kürtőskalácsot. kedden a coop-ban láttam rigójancsis boci csokit, a szülinapjára azt tervezek majd venni. sőt, a felesleges pénzemet (te jó isten, hol van nekem ilyen?) majd tábla csokikra tervezem költeni, amit, ha összegyűlik jó sok, az osztályomban akarok szétosztani. mániámmá vált azon agyalni, kinek milyen kaját adhatnék, mivel lephetném meg. bezzeg, ha ilyen intenzitással járna az agyam a rajz érettségire való készülésen, máris nem érezném magam akkora lúzernek művészettöriből...
áprilisra bomba formában akarok lenni, jól akarom érezni magam a bőrömben -csak sajnos ezt mindig elfelejtem, amikor kinyitom a túrós dobozt, vagy halált megvető bátorsággal lelopódzok az emeletről fügét nassolni. állj már le ezzel az örökös csipegetéssel!

új hónap, új állomás

már rég nincs arról szó, hogy lemenjek anyához süteményt enni, vagy hogy kapjak az unokahúgom tortájából, amikor nálunk is megünnepeljük őt. nincs szó arról, hogy a büfében a hosszúkávén és presszókávén kívül mást is vegyek magamnak, meg arról se, hogy rácuppanjak a nutellás üvegre/gyümölcsjoghurtra/frissen sült brownie-ra. és persze sose szólt arról a fáma, hogy kiló- illetve literszámra tömjem magamba a lasagnát, a feta sajtot, olajbogyót, avokádót vagy mézet, mert ezeket sose szerettem. bevallom, volt olyan időszak, amikor néha megettem egy péksüteményt és elég sok édességet ettem, az első igazi bingémkor befaltam háromnegyed tepsi meggyes piskótát, ami puha édes és meleg volt, imádtam. aztán mostanában meg szokásom, hogy mindenből "csipegetek". csipegetés alatt értem a konyhában járkálást, miközben megeszem a majdnem egész fazék tejbegrízt, a fél fazék sonkás tésztát, egy narancsot vagy almát, beleeszem az összes fajta főételbe, felzabálom a fügét, aszalt vörösáfonyát, napraforgómagot és mogyorót; és volt olyan is, hogy egymás után öt tányér paradicsomlevest ettem, utána pedig meg is vacsoráztam. ez undorítóan sok, nem is tudom, hogy fér el bennem ennyi kaja. mindig el tudok képedni a gyengeségemen és nevetséges vagyok, amiért megtervezem, mit eszem másnap, utána meg a totál ellentétét csinálom.
tegnap szerencsére megálljt tudtam parancsolni magamnak és kettő után már nem ettem egy falatot sem -ilyen is régen volt. ó, és a kávét is próbálom tovább csökkenteni, ami azt jelenti, hogy ma reggelihez citromos teát ittam a jól megszokott kávé helyett -ez utoljára minimum másfél-két éve fordult elő. szóval haladok azért, és amióta csak egészséges ételekből zabálok -ha zabálok-, azóta nem mentem negyvenöt fölé még véletlenül sem. ennek ellenére (mármint az egészséges étkezés ellenére) folyamatosan hullik a hajam, bár szerencsére nem olyan durván és pluszba most először életemben, kimaradt a menseszem is. sokszor volt már, hogy késett és anyának azt hazudtam, hogy megjött -most is ez volt- de utána rendszerint mégis helyre állt a rend. most viszont utoljára januárban volt valamikor. istenem, teljesen rendszertelen már mióta! ráadásul az ízületeim furcsán kattognak és ropognak, ami nem gondolnám, hogy jó jel. viszont a hasam kockásodik, csak nem kéne minden estére eltakarnom a papikálással, akkor talán csodajó alakom is lehetne. van rá egy hónapom, hogy szép legyek a tavaszra, nyárra. tegnap nem rontottam olyan bődületeset és tornáztam is. ma meg egész jól haladok. csak kitartás kell és nyugalom, meg persze pontosan követhető menetrend. ez a következő:

1. továbbra sincs semmi fehér liszt/fehér cukor/édesség 
2. a napi három, esetleg két étkezést tartani, minél több fehérjével és zöldséggel 
3. heti legalább ötször tornázni/futni/biciklizni 
4. napi egy liter zöld tea és két liter víz 
5. leállni a zabálásokkal, betartani az öklömhöz mért étkezéseket (tudniillik, a gyomrunk akkora, mint az öklünk. én próbálom elhinni ezt, de lehetetlen, hogy annyi kaja elférne ott benn, amennyit néha képes vagyok összeenni)

töretlenül változatlan minden

megettem mindent, amit nem kellett volna. a reggelem jó volt, a reggel majdnem mindig jó. éjszaka azt álmodtam, hogy a barátnőm -aki szintén nem eszik normálisan- sokkal kevesebbet eszik nálam. sajnos ez tényleg igaz. a lényeg, hogy reggelire ettem egy kis szelet tönkölybúzás pirítóst szendvicsként, egy almát meg kávét. aztán megterveztem egy szép kis kajálást, amit sajnos valóra váltottam. a nagyszünetben megettem a hiperegészséges szendvicsem és vettem hozzá három deci hosszúkávét, mert miért is ne. mégy egy alma. utána pedig hazajöttem és negyven percen keresztül folyamatosan zabáltam és tömtem magam. minden fellelhető kajával kipárnáztam a gyomrom. került bele sonkás tejfölös tészta, narancs, natúr joghurt, rengeteg natúr kukoricapehely, füge, mazsola, kávé és szeletelt mandula. leírni is szörnyű, pedig volt már ennél rosszabb is. persze nem csoda, hogy féktelenül zabálok -jövőhéten felvételi.
sokkal kevesebbet akarok enni, de aztán az agyam ellenáll és megeteti mindenfélével a testem. tornázni is utoljára hétfőn tornáztam -bár akkor intenzíven és sokat, még a fiúkkal is végigfociztam egy órát- de azóta egyáltalán nem volt időm. ma már fogok és hétvégén megyek futni, ha jó idő lesz. hétvégén keveset eszem majd. és ma kikerülöm valahogy a vacsorát.
hat nap múlva, a felvételim napján lesz három hónapja, hogy nem ettem édességet. (fontos számon tartani, nehogy elfelejtsem)
februárban kimaradt a mikulás

ezt kéne szem előtt tartanom, nem a kényszert, hogy szénhidrátot és fehérjét raktározzak magamnak minimum jövő karácsonyig. (mivel a szervezetem kiéhezett ezek szerint az előbb említett dolgokra, ezért több fehérjét fogok enni, de a szénhidrátot a minimum szinten fogom tartani, és rászokom a teára, a hosszúkávét pedig heti egyszer engedélyezem magamnak)