isten áldja a zöld teát!

ha kibírnám, hogy ne bontsam föl őket, nem is lenne baj. de ahogy felbontok egy újabb csomag földimogyorót/napraforgómagot/vörösáfonyát/fügét/diákcsemegét/mazsolát/saláta magkeveréket/szeletelt mandulát, valahogy elborul a fejem és egy nap, jó esetben másfél nap alatt befalom -néha csak elcsipegetem. anya ma is rám szólt, hogy ne egyek meg mindent egyszerre. igaza van, lehetnék mértéktartóbb is. például a mai nap (a diákcsemegétől eltekintve) egész jó volt. még a tejbegrízből is képes voltam hagyni holnapra -tudniillik, amikor anya este megfőz egy fazékkal, általában másnap délig tudom mértéktartóan eszegetni, és aztán bekattanok, felfalom az egészet, utána meg rettentő ürességet érzek, amiért elfogyott. ez így megy minden egyes alkalommal, és már egyre nehezebben bírom. most azt találtam ki, hogy egy nap csak egyszer ehetek belőle, de ma is megszegtem.
egyébként három napig megint nem volt anyagcserém (kedd-csütörtök), gondolom a felvételi miatt izgulhattam, de ahogy túl voltam rajta, és hazaértem, olyan hasmenésem lett, hogy ihajj! pénteken majdhogynem minden szünetben rohangáltam a wc-re. no nem baj, én csak örültem neki, hiszen végre beindultak a normális bélműködéseim.
amikor szerdán meg csütörtökön átutaztuk a fél országot a felvételi miatt -esküszöm, szerda reggel héttől csütörtök este hétig vonaton/metrón/buszon voltam, sétáltam vagy épp felvételiztem-, színtisztán szénhidrátot zabáltam. mivel persze az ilyen utazásokra csak szendvicset meg almát lehet csomagolni, nem is szólva a jó reggelt kekszről, meg a nyugati metróaluljáróban kapható fitness pontpontpont nevű csodálatos magos, teljes kiőrlésű, sült paradicsomos finomságról. na mindegy, lényeg a lényeg, két napig szinte csak kenyérfélén és cukros(fujj) kapucsínón éltem. ez meglehetősen undorító, de nem volt más választásom; az ötórás vonatútra nem túl szerencsés natúr joghurtot vinni nassolni valónak. a legrosszabb az egészben, hogy jövőhéten megint megyek pestre -vagyis átutazok rajta, meg nem leszek itthon-, bár most már egyedül, ami lényegesen megkönnyebbíti a dolgomat, így majd azt eszek, amit akarok, és nem kell szendviccsel tömni a fejem.
ma vacsorára -a fél szelet szaftos kenyéren kívül- natúr joghurtot ettem eperrel és zöld teával. itt a tavasz! biciklizni és futni járok, ha nem épp a szobámban nyomom a felüléseket meg súlyzózom.
kedden vettem egy doboz zöld teát, mert mindenki annyira isteníti, bár az elején elég borzalmas volt az íze, így üresen, de mostanra már teljesen megszoktam, sőt, egész jó, igyekszem minél többet inni belőle. cserébe leálltam a kávéval -vagyis a napi négy-öt csészés fejadagomat lekurtítottam heti kettő-háromra. tervezek majd szűzteakapszulát is venni, nem tudom milyen árban van, úgyhogy ez még kérdéses. meg igazából nem tudom, hogy használna-e valamit, azért nem szeretek fölösleges dolgokra pénzt elverni. ó, és gyakran kiélem a "vegyünk édességet, mert az muri" vágyamat, így anya rendszeresen kap tőlem valami süteményt vagy kürtőskalácsot. kedden a coop-ban láttam rigójancsis boci csokit, a szülinapjára azt tervezek majd venni. sőt, a felesleges pénzemet (te jó isten, hol van nekem ilyen?) majd tábla csokikra tervezem költeni, amit, ha összegyűlik jó sok, az osztályomban akarok szétosztani. mániámmá vált azon agyalni, kinek milyen kaját adhatnék, mivel lephetném meg. bezzeg, ha ilyen intenzitással járna az agyam a rajz érettségire való készülésen, máris nem érezném magam akkora lúzernek művészettöriből...
áprilisra bomba formában akarok lenni, jól akarom érezni magam a bőrömben -csak sajnos ezt mindig elfelejtem, amikor kinyitom a túrós dobozt, vagy halált megvető bátorsággal lelopódzok az emeletről fügét nassolni. állj már le ezzel az örökös csipegetéssel!