kemény vagyok -végre

visszatértem! az utóbbi napok zabáiból végre -lekopogom- kilábaltam. mai teljesítményem 200 kcal, és ezzel be is fejeztem. dupla tesim volt, végigtornáztam az egészet, és este is fogok még egy fél órát. reggel negyvennégy kiló voltam, ami kész csoda az elszúrt hétvége után.
új alapköveim:
-maximum 200 kcal
-nincs tészta, fehér liszt, fehér cukor
-nincs több tejeskávé, szénsavas üdítő
-napi minimum fél óra torna
-sok víz!
-naponta legfeljebb két szem gyümölcs
-továbbra sincs édesség (istenem, rohadt finom illata van a brownie-nak! mint valami őrült, két napja szagolom a dobozát)

rossz rossz rossz

a reggel jól indult, hagyományosan natúr joghurt, pirítós, füge, kávé. a délelőtt már kezdett kicsúszni a kezeim közül: répa, alma, fügés jó reggelt (egy egész csomag!), és anya fantasztikus egészséges kis magos szendvicse. és jött a jó öreg délutáni zabaparti. rendesen megvacsoráztam még négy előtt -paradicsom leves, sóska, kis sült hús, 1 kiwi. gondoltam nassolni valónak viszek magammal a szobámba egy fügét meg teát. és persze aztán, ahogy megjött anya, odaültem hozzá az asztalhoz...pár kanál paradicsom leves és sóska, rántott húst csipegettem (!), natúr joghurt, fél grapefruit. most még eszem egy almát és felrobbanok szégyenemben.
próbálom nyugtatni magam, hogy biztos, csak a piros betűs ünnep miatt vagyok ilyen mohó. nincs anyagcserém.
mai bűneim: 700 körül voltak

tessék lássék kiválasztás

tegnap kicsit elborult az agyam, négyszer, azaz négyszer vacsoráztam (persze kis adagokat, és így is maradtam 700 alatt, de azért nem gondoltam, hogy ennyire el tudom szúrni..), mert féltem attól, hogy újra rosszul leszek, és hogy az anyagcserém örökre fölmondja a szolgálatot. reggel két és fél-három óra hosszáig görcsöltem, azt hittem, kiszakadnak a belső szerveim. a buszon, ami eleve tömve volt, úgy éreztem, menten elájulok, már erősen gondolkodtam azon a lehetőségen, hogy leszállok valami útszéli tanyánál és majd begyalogolok szentesre -végül persze győzött a józan ész, és sikerült végigállni az utat sápadtan és nehezen szedve a levegőt. nem szokott ilyen rettenetesen görcsölni a hasam -olyan volt, mintha a vesém, az epém, a májam, a gyomrom és a beleim éppen egyszerre perforáltak volna és kígyózó táncba kezdtek volna a bőröm alatt. az első óráról harmincöt percet késtem, egyszerűen nem tudtam fölállni a vécéről, olyan harmatgyenge voltam, mint valami éhező etióp. azelőtt két napig nem volt bélperisztaltikám, de tegnap háromszor is teljesítettem a normál követelményt. (tudom, ez rettentő undorító, sajnos nem tudok szebben fogalmazni. naturalista ábrázolásmódomért előre is ezer bocsánat) szóval éledező belső szerveimet próbáltam tegnap kora délutántól este fél nyolcig kielégíteni a négy vacsorámmal. hála ennek a hülye ötletemnek -bár nevezném inkább evési kényszernek- ma reggel nem mertem mérlegre állni. délután negyvennégy és felet mutatott, ami egész jó, ha azt nézzük, hogy tegnap minden földi jóval kényeztettem gyomrom félreeső, elfeledett zugait. bontsad gyomorsav, ne sajnáld! na de a mai nap egészen jól ment: a szokásos pirítós, natúr joghurt, egy szem füge és kávé (nem lehet megunni, komolyan), az iskolában egy banán, répa, fél alma, itthon még négy előtt pedig mini adag paprikás krumpli (muszáj, mert anya így is kórházzal fenyeget, én meg szerencsére nagyon jól tudok trükközni a szedéssel), egy kiwi, most pedig engedélyezek magamnak egy kis mandarint és egy fügét. meg a reggeli kávén kívül még három gyenge lecsúszott; hiába, a koffein rabja vagyok.
másik beszámolni valóm, hogy jégcsappá válok hamarosan, ha valaki nem szerel a hátamra egy radiátort, négy pulcsi, és egy vastag pléd alatt is vacogok a huszonhárom fokos lakásban. az iskoláról nem is beszélve, hiszen ott annyi a fűtés, mint az utcán rohangáló fókamamák. sose volt rendben a hőháztartásom, míg másnak 36 fokos a normál hőmérséklete, addig én örülök, ha nyáron fölmegy 34-re vagy 35-re. el sem tudom képzelni, mire fel ez a hidegvérűség, persze amióta evészavarral és vitaminhiánnyal élem gimnazista napjaim, a helyzet csak rosszabbodott. a keringésem tropa és feltehetőleg vashiányom is van. semmi gond, a lila száj és kék körmök mostanában hihetetlen menőnek számítanak. terveim között szerepel egy második, esetleg harmadik bőrréteg növesztése is, vagy valami meleg bunda így télire. azért durva, hogy zuhanyzáskor masszív tíz-tizenöt perc forró víz folyatása után is úgy nézek ki, mint valami megkínzott vízihulla.
gyűlöllek tél, mert a sok hóval és jéggel együtt engem is megfagyasztasz.
talán többet kéne ennem, meghíznom és úgy tenni, mintha örülnék ennek. haha

mozognom kéne inkább..

reggeli: natúr joghurt, mini pirítós, kávé, 1 füge= 100 kcal
az iskolában: 1 mandarin, kávé, répa, gyümölcslé és sajnos egy jó reggelt keksz (mert rosszul lettem)= 60 kcal
négy előtt, mikor hazaértem: kis adag sült hús és sajtöntetes tészta (-.-) sok salátával, 1 alma= 160 kcal
fél hatkor: tea, 1 narancs, 2 füge
összesen: 320 kcal

undorítóan sok. feszül a hasam, nem tudok vécére menni, hájas disznónak érzem magam. holnaptól sokkal szigorúbban kell csinálnom! a reggeli maradhat ez a 100 kalória, viszont amikor hazaérek, nem kéne ilyen sokat ennem. most mehetek holnap valami nagy, mindent takaró pulcsiban, ahelyett, hogy mutogatnám a vékony kis testemet. ma is akkora volt a fenekem a szűk ceruzaszoknyámban, hogy majdnem elsírtam magam..

ünnepeljünk

holnap lesz pontosan egy hónapja, hogy száműztem az életemből az édességeket! taps.
tegnap kicsit eleresztettem magam, mert megijedtem, hogy megint rendetlenkedik az anyagcserém, de ma minden simán ment, és holnaptól suli, ami azt jelenti, hogy reggel fél hat/keddenként fél öt és délután minimum negyed négy között (ha van délutáni órám, akkor lehet, hogy este fél tízig) nem kötelező ennem, ami nagy megnyugvás. lehetőleg gyümölccsel és répával fogom túlélni a napokat, néhanapján egy kis kávé, vagy pár falat szendvics. a jelszó: minél hamarabb túladni a tízóraimon! könnyebb a táska és a lelkem is, hogy megszabadulok a sok förtelem kalóriától.
új heppem van, a füge, ami az egyik legcsodálatosabb gyümölcs, csak sajnos nem tudok betelni vele. a földimogyoróval most leálltam kicsit, ma reggel elfogyott, és meggyőztem anyát, hogy ne vegyünk újabb adagot. és kiszámoltam, hogy ha majd egyedül fogok élni, heti 1000 forintból kijön az evészetem -öt natúr joghurt (350 ft), egy csomag cifra saláta keverék (200 ft), egy csomag füge (200 ft), fél kiló teljes kiőrlésű kenyér (300 ft). még marad is száz forintom, amiből vehetek mondjuk kávét. sőt, ha mellőzöm a fügét, futja rendes porkávéra, meg persze a füge és a saláta cserélhető sovány sonkára, paradicsomra, vagy mogyoróra. fantasztikus, hogy csak ennyi ellátmány kell egy hétre, szerintem a kenyérből még maradna is..
stagnálok, de amíg a megnyugtató negyvenöt alatt maradok, addig nem panaszkodom -most is 43-44 között billegek.

édes álom, haha

anya tegnap szilveszter alkalmából meglepett este fél tizenegykor egy nagy tál pattogatott kukoricával. nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. ha azt mondom, nem kérek, abból biztos veszekedés lett volna. ha viszont megeszem, akkor meg öngyűlöletben égek egész további életemben. már eleve nagyobbnak éreztem magam a kelleténél, de úgy döntöttem, nem cseszem el anya szilveszterét is, csak azért mert én képtelen vagyok megenni pár száz fölös kalóriát. nem is kívántam, de elropogtattam mind, amíg a hyppolit, a lakájt néztük. (ilyen izgalmasak nálunk a szilveszterek)
meglepődtem, mert csak minimális ideig tartott az olykor napokig húzódó rosszkedv és letargia. persze éjszaka csupa rémálom kínzott; álmomban megettem véletlenül egy kocka milka csokit, aztán alig bírtam kihányni, vagy kikaparni vagy végérvényesen eltüntetni magamból. majdnem sírtam, hiszen már olyan régóta sikerült elkerülnöm az édességet, nem is akartam azóta enni, most meg elrontom, ráadásul tök véletlenül. az álmom további részében hányó emberek, halál és édesség kísértett.
ma kompenzáltam, tartanom kell a háromszázat -eddig 200 valamennyinél tartok. szerencsére már csak a vacsora van hátra, ami nem nagy durranás, majd benyomok egy miniatűr szendvicset, meg egy almát, és végeztem.