tegnap kicsit elborult az agyam, négyszer, azaz négyszer vacsoráztam (persze kis adagokat, és így is maradtam 700 alatt, de azért nem gondoltam, hogy ennyire el tudom szúrni..), mert féltem attól, hogy újra rosszul leszek, és hogy az anyagcserém örökre fölmondja a szolgálatot. reggel két és fél-három óra hosszáig görcsöltem, azt hittem, kiszakadnak a belső szerveim. a buszon, ami eleve tömve volt, úgy éreztem, menten elájulok, már erősen gondolkodtam azon a lehetőségen, hogy leszállok valami útszéli tanyánál és majd begyalogolok szentesre -végül persze győzött a józan ész, és sikerült végigállni az utat sápadtan és nehezen szedve a levegőt. nem szokott ilyen rettenetesen görcsölni a hasam -olyan volt, mintha a vesém, az epém, a májam, a gyomrom és a beleim éppen egyszerre perforáltak volna és kígyózó táncba kezdtek volna a bőröm alatt. az első óráról harmincöt percet késtem, egyszerűen nem tudtam fölállni a vécéről, olyan harmatgyenge voltam, mint valami éhező etióp. azelőtt két napig nem volt bélperisztaltikám, de tegnap háromszor is teljesítettem a normál követelményt. (tudom, ez rettentő undorító, sajnos nem tudok szebben fogalmazni. naturalista ábrázolásmódomért előre is ezer bocsánat) szóval éledező belső szerveimet próbáltam tegnap kora délutántól este fél nyolcig kielégíteni a négy vacsorámmal. hála ennek a hülye ötletemnek -bár nevezném inkább evési kényszernek- ma reggel nem mertem mérlegre állni. délután negyvennégy és felet mutatott, ami egész jó, ha azt nézzük, hogy tegnap minden földi jóval kényeztettem gyomrom félreeső, elfeledett zugait. bontsad gyomorsav, ne sajnáld! na de a mai nap egészen jól ment: a szokásos pirítós, natúr joghurt, egy szem füge és kávé (nem lehet megunni, komolyan), az iskolában egy banán, répa, fél alma, itthon még négy előtt pedig mini adag paprikás krumpli (muszáj, mert anya így is kórházzal fenyeget, én meg szerencsére nagyon jól tudok trükközni a szedéssel), egy kiwi, most pedig engedélyezek magamnak egy kis mandarint és egy fügét. meg a reggeli kávén kívül még három gyenge lecsúszott; hiába, a koffein rabja vagyok.
másik beszámolni valóm, hogy jégcsappá válok hamarosan, ha valaki nem szerel a hátamra egy radiátort, négy pulcsi, és egy vastag pléd alatt is vacogok a huszonhárom fokos lakásban. az iskoláról nem is beszélve, hiszen ott annyi a fűtés, mint az utcán rohangáló fókamamák. sose volt rendben a hőháztartásom, míg másnak 36 fokos a normál hőmérséklete, addig én örülök, ha nyáron fölmegy 34-re vagy 35-re. el sem tudom képzelni, mire fel ez a hidegvérűség, persze amióta evészavarral és vitaminhiánnyal élem gimnazista napjaim, a helyzet csak rosszabbodott. a keringésem tropa és feltehetőleg vashiányom is van. semmi gond, a lila száj és kék körmök mostanában hihetetlen menőnek számítanak. terveim között szerepel egy második, esetleg harmadik bőrréteg növesztése is, vagy valami meleg bunda így télire. azért durva, hogy zuhanyzáskor masszív tíz-tizenöt perc forró víz folyatása után is úgy nézek ki, mint valami megkínzott vízihulla.
gyűlöllek tél, mert a sok hóval és jéggel együtt engem is megfagyasztasz.
talán többet kéne ennem, meghíznom és úgy tenni, mintha örülnék ennek. haha
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése