anya tegnap szilveszter alkalmából meglepett este fél tizenegykor egy nagy tál pattogatott kukoricával. nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. ha azt mondom, nem kérek, abból biztos veszekedés lett volna. ha viszont megeszem, akkor meg öngyűlöletben égek egész további életemben. már eleve nagyobbnak éreztem magam a kelleténél, de úgy döntöttem, nem cseszem el anya szilveszterét is, csak azért mert én képtelen vagyok megenni pár száz fölös kalóriát. nem is kívántam, de elropogtattam mind, amíg a hyppolit, a lakájt néztük. (ilyen izgalmasak nálunk a szilveszterek)
meglepődtem, mert csak minimális ideig tartott az olykor napokig húzódó rosszkedv és letargia. persze éjszaka csupa rémálom kínzott; álmomban megettem véletlenül egy kocka milka csokit, aztán alig bírtam kihányni, vagy kikaparni vagy végérvényesen eltüntetni magamból. majdnem sírtam, hiszen már olyan régóta sikerült elkerülnöm az édességet, nem is akartam azóta enni, most meg elrontom, ráadásul tök véletlenül. az álmom további részében hányó emberek, halál és édesség kísértett.
ma kompenzáltam, tartanom kell a háromszázat -eddig 200 valamennyinél tartok. szerencsére már csak a vacsora van hátra, ami nem nagy durranás, majd benyomok egy miniatűr szendvicset, meg egy almát, és végeztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése