tudom, hogy normálisan kéne ennem, fölfogom, hogy a napi ezer kalóriát minimum meg kéne ennem, de az agyam éhezni akar. azt akarja, hogy a számmal azt tudjam mondani, hogy: "egy hete nem ettem" vagy "ma csak egy almát fogok enni" vagy "nem érdekel az egészségem, csak vékony akarok lenni". és közben meg pont az a legviccesebb, hogy én nem akarok rosszul lenni. épp elégszer fájt már a fejem, vagy voltam ájulás közeli állapotban az utóbbi két évben emiatt. úgy értem, hogy rohadtul ellentétes gondolataim vannak a témával kapcsolatban (te jó isten, egész nap csak e körül forognak a gondolataim). az egyik felem azt akarja, hogy ne kelljen minden percben ezen törnöm a fejem és legyek végre normális. de a másik felem pillanatok alatt legyőzi ezeket a józan felvillanásokat és amellett kezd el érvelni, hogy sok-sok ideig kell fastolnom és tornázzak többet és legyek gyenge meg fáradt. nem értem magamat. nagyon szeretem az evészavarom; és ez elborzaszt.
elmaradtak a piros betűs napok, anya azzal fenyeget, hogy fakanállal fog megtömni, ha nem jön meg, de ez lehetetlen, ez nem így megy. mostanában többet ettem, mint általában szoktam, pont a bingék elkerülése végett. úgy ahogy sikerül is tartanom magam a szabályaimhoz (rengeteg hülye kis szabályt hozok magamnak nap mint nap. ebben lazán jó vagyok). a beszédtechnika tanárom meg azt duruzsolja, hogy sosem fogok kijönni ebből és valahol persze igaza van, de abban téved, hogy kövérnek látom magam. nincs testképzavarom. tisztában vagyok vele, hogy az átlátszó szegycsont, bordák és medencecsont meg kulcscsont meg stb. nem egészségesek és nem normálisak. de attól persze a combjaim nem lettek kisebbek és a hasam is megnő evés után, ezt centivel is tudom bizonyítani, nem csak beképzelem. és látom, hogy a kirakatok üvegeiben valahogy vékonyak a lábaim, de fölülről nézve nem azok, rossz helyen van a fejem. próbálok egészségesen enni, sőt nem csak próbálok, már hónapok óta így eszem.
stresszelek a felvételi miatt. mindenki szerint, ha meglátnak, azt mondják, majd, hogy túl sovány vagyok ehhez a szakmához. be akarom bizonyítani, hogy nincs igazuk. izmosabb vagyok, mint valaha.
furcsán kattognak az ízületeim és száraz, sárgás a bőröm. undortó, mint valami fura űrlény, olyan vagyok. vagy legalábbis kezdek azzá válni. (ingrid azt mondta, puhány vagyok. nem vagyok olyan feszes és izmos mint ő. nem értem, miért mond nekem ilyeneket. azt hittem, elsírom magam próba közben, mikor ezt mondta. nem igazságos, hogy ilyeneket mondanak egymásnak az emberek. különösen, ha tudják, hogy mi baja a másiknak és hogy így csak még mélyebbre süllyed a másik. ez nem igazságos. én is tudom, hogy van még hova fejlődnöm, nem kell ezt állandóan az orrom alá dörgölni. mérges vagyok és elkeseredett. nem akarok enni.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése