végtelenítve pörög az agyamban a...

csak azt akarom, hogy ne egyenek előttem és én sem akarok mások előtt enni. ha túl kevés, akkor az a baj, de ha túl sok, az is felidegesít. utálom, ha valaki kevesebbet eszik mint én és elszörnyülködöm, hogyha többet/édességet/fehér lisztes dolgokat/üdítőt vagy ehhez hasonlókat eszik-iszik. nem tudom felfogni ésszel, hogy az emberek hogy nem tudnak egész nap a kajára gondolni. én borzasztó sokat töröm a fejem azon, hogy mikor mennyit ehetek, vagy mennyit ettem előző nap és hogy milyen kaját nem ettem már nagyon régen, stb. a múltkor is, mikor a vonatállomásról jöttem haza -húsz-huszonöt perc séta körülbelül- akkor is végig édességeket soroltam magamban. végtelenítve pörögtek a fejemben az ételek képei, illatai és ízei: baracklekváros palacsinta, nutella kiskanállal a pohárból, anya mézes sütije, sült alma cukros gesztenyével a közepén, zserbó, karamellás mignon, puncsos mignon, csokis mignon, vadászcsokis szaloncukor, derby szelet, csokoládéba mártott mézeskalács, kürtős kalács, anya friss puha meleg kakaós kalácsa, kókuszgolyó, meggyel töltött kókuszgolyó, menzai lekváros porcukros fánk, a büfés lyukas fánk cukormázzal a tetején, szilvalekváros bukta, cukros túró a nagy rózsaszín tálból, csokis puding a közepén olvadt csokoládékockával, tejszínhabos tejeskávé jégkrémmel, mindenféle fagyi, banán nesquik-es csokiöntettel, gundel palacsinta, diós palacsinta, somlói galuska, tiramisu, dobostorta roppanós sültcukorral a tetején, balaton szelet, milka csoki, piros mogyorós, rizses csokoládé... és csak soroltam magamban, soroltam, míg haza nem értem. ha valamivel le akarom foglalni magam, legegyszerűbb, ha kajákon gondolkodom. nem értem, a többiek miért nem csinálják ugyanezt naphosszat. ha beszélek, akkor is általában az étel a fő téma, az hogy ki mennyit mikor és hogyan evett, hogy hétvégén pontosan részletesen mit főz majd anya, hogy a testvérem mekkora tányér spagettit mennyi idő alatt fogyasztott el, és hogy hány kalória van ebben, meg abban, és milyen csodás, hogy ilyen sok mindent tudok a témáról; mert ismerem a legújabb, legbizarabb diétákat, tudom ki hogy fogyott ennyi és ennyi kilót, tudom melyik zöldség jó, meg melyik nem és hogy mennyivel több a szénhidrát a fehér kenyérben, mint a barnában/rozsosban/magosban, hogy lehet elkerülni az ájulást és rosszullétet, melyik rágó a legjobb, ha éhes az ember..és csak pörög, pörög a fejemben ez a sok hülye gondolat. leköti minden energiám, nem figyelek szinte semmi másra. pedig itt a nyakamon az érettségi meg a felvételi és lópikulát se tudok még és a legnagyobb gondom mégis az, hogy hogyan tudok majd lefogyni negyvenre addig és vajon hogyan áll majd rajtam a ruhám, elég csontos-e a térdem, mások is látják-e hogy kiáll a szegycsontom és.....