tartom magam a tornához és alig várom már, hogy jó idő legyen és megfázás nélkül tudjak futni meg biciklizni reggel és este. istenem, annyira igénylem a testmozgást, hogy az nem rám vall. nem azt mondom, hogy sose szerettem sportolni -kiskoromban atletizáltam, kosaraztam meg egy kis ideig ritmikus sport gimnasztikára is jártam, és később is futottam vagy úsztam néha-, de tegnap óta, vagy hétvége óta a napom igen nagy hányadában kívánom a tavaszt, hogy végre futhassak. tenni akarok az izmaimért. azt akarom, hogy szép, szálkás testem legyen tavaszra, ami sikerülhetne is, ha végre nem mínusz fokkal indítana a reggel.
már el is terveztem, hogy amíg suliba járok, addig majd átállok a fél ötös kelésre, így lesz időm elmenni futni és egy gyors zuhanyra is elég, aztán irány a suli, esetleg este/késő délután is elmehetnék a gátra. iszonyúan kívánom az égető érzést a tagjaimban, a szabadságot és a friss levegőt.
nem mondtam még, de leszoktam a cigiről is, egyszerűen undorodom a szagától, nem akarom, hogy büdös legyek. kicsit persze nehéz, mert sokszor használtam pótcselekvésként evés helyett, meg a társaság, amiben mozgok, annak a kilencvennyolc százaléka is dohányzik, de úgy vagyok vele, hogy ha az édességgel le tudtam állni, akkor egy ilyen ártalmas dologgal miért ne tudnék. egészséges, izmos de vékony lány szeretnék lenni, aki tesz a jövőjéért, művelt és humoros kis egyéniség. magam mögött akarom hagyni a depresszív, önpusztító hajlamokat. nem akarok fejfájást és rosszulléteket (szerencsére -lekopogom- már nincsenek is). napi két kávét iszom, reggelire szénhidrátot eszem főleg, mert kell az energia, napi két gyümölcs és minden órában egy pohár víz.
és képzeljétek, ma délután csináltam magamnak hirtelen felindulásból egy kis tálka gyümölcssalátát, amibe került: mangó, mazsola, aszalt füge, endívia és fejes saláta, reszelt répa, reszelt karalábé, aszalt vörös áfonya és natúr kukoricapehely. és....nem volt jó. alig tudtam megenni, mert túl édes volt. ezek szerint annyira elszoktam az édestől, hogy már nem is kell az aszaltgyümölcsös édességérzet se. ennek örülök, legalább egy ideig elvette a kedvem a mazsola evészettől -ha csak rágondolok, rosszul vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése