kiábrándító

kipróbáltam annyi mindent ebben a pár hétben (hónapban?), de semmi sem sikerült. minden szabályomat megszegtem, már-már örömet okoz a szabályszegés. a végleges megoldás az lesz, ha megundorodom az ételtől, az étkezéstől. nem látok más kiutat a kalóriák erdejéből, minthogy leállítom a gépezetet és rágón élek további életemben. a legnagyobb baj vele az, hogy anya figyeli, hogy mennyit kajálok, vagy legalábbis rögtön észrevenné, ha kihagynék akár egy étkezést is -szerdán is hányingert kellett hazudnom ahhoz, hogy ne reggelizzek és még így is alig lehetett lebeszélni anyát a kajálásról.
készen van a tervem: minden ételre, minden lehetséges kajára fölhozom az ellenérveket -persze csak magamban, az emberek elég hülyének néznének, ha mindezt hangosan is kimondanám. csak a dolgok mögé kell néznünk, hogy meglássuk, a tojás például nem egyéb, mint petesejt, amit a tyúk ugyanazon a lyukon nyom ki, mint amin az ürüléket. és a húsok, felvágottak mind-mind döglött, büdös izmok meg zsír, ami undorító tömény ízű olajokká áll össze az izomban. a tehénen áthaladó fű csak a tej, a zöldségeket és gyümölcsöket általában összepermetezik vegyi anyagokkal, lepisilik őket a mindenféle állatok és pókok petéznek rajtuk meg kukacok és lárvák költöznek beléjük és szaporodnak bennük. a pizza pedig úgy néz ki, mint egy kiterített zsíros szív. a paradicsom vérszínű, vasízű bogyó csak valójában. a tésztákban lévő élesztő fölfújja a gyomromat és egyszer majd véglegesen kipukkad, a mák úgy néz ki, mint az undormányos kis pókok, akik a kertben laknak. a méz a gennyre hasonlít -bár ez irreleváns, mert nem eszem mézet. a tejeskávénak már csak azért is lőttek, mert a megemésztett és visszakérődzött füvet nem igazán szeretem, másrészről viszont a benne hemzsegő szénhidrátoktól elképesztő növekedésnek indulnak a zsírsejtjeim. a cukrozott gyümölcslé olyan, mintha édesség lenne -konkrétan az is. ez vonatkozik a győri édes (mint ahogy a nevében is benne van) jó reggelt kekszre is, olyan, mint egy twix, ha a kalóriáját nézzük.
ahhoz, hogy elégessem a zsíromat, ahhoz, hogy megtisztuljak és leapadjon a sok felesleges, fájdalmas zsírraktáram, muszáj mozognom is emellett, mert ha puhány panna maradok, azzal nem leszek boldog úgysem.
és persze, ha nem akarom, hogy a kaja irányítson, akkor muszáj nem mindig a nyomában lennem. nem szabad a boltban nézelődni a polcokra kirakott édességek és más egyéb termékek között, nem szabad evő emberek közelében sínylődnöm, vagy a gondolataim között forgatni a témát. el kell szakadnom ezektől a hányadék dolgoktól. nem dühből, félelemből, szomorúságból, zavarodottságból és boldogságból, jólesésből, kedvből, unalomból enni! az étel azoké, akik szeretik azt -ez ugyanígy van az élettel is- akinek viszont nem inge, ne vegye magára. nekem nem kell a társadalmi szokásoknak megfelelően ennem; ha ünnep van, az nem éjjel-nappal papikát jelent. ha bármi baj van, a kaja nem gyógyír semmire. a tea se jó, mert csak beáztatott levelek, kis színanyag a vízbe -ennyi erővel akár temperát is oldhatnék föl néha. a magvak meg madaraknak valók, amúgy is úgy néznek ki, mint a bogarak, vagy apró vesekövek.
ha eredményt akarok elérni, akkor felhagyok a tervezgetéssel és szabályrendszerrel. a legegyszerűbb, ha CSAKIS annyi bélsárnak valót nyelek le, amennyit muszáj anya miatt. a többi mind szemét. a szép, üres, rózsaszín gyomor a nyerő. vissza a természethez, vissza a megteremtett ürességhez emberek!