ötven nyomorult kiló vagyok. júniusban voltam ennyi utoljára. ez az a szám, amitől rettegek, amitől sírógörcsöm van és amivel egész nap undort érzek magam iránt. nem beszélhetünk már semmi soványságról, itt nincs helye a vékony vagy a csinos jelzőnek. mindenütt háj és ormótlanul nagy testrészek. köszöntelek hatalmas csípő, lötyögő fenék, meghízott kar és arc, összeérő combok, vastag vádli! köszöntelek titeket a kajamaratonnal telő életemben! remélem jól szórakozunk majd együtt és lesz még sok sok kisebb testvéretek, úgy mint egybenőtt derék, nagy cicik meg elborzasztó úszógumi.
utállak titeket, takarodjatok le a testemről.
péntektől fellépések és szűz anyám kint állok majd a színpadon a feszülő ruháimban, szégyen lesz mozogni. a ballagós ruhát is föl kell majd ölteni, és az is borzalmasan áll majd rajtam. kikerekedtem. sírok, hogy milyen ocsmány vagyok és közben változatlanul zabálom magamba a banánt, a jó reggeltet, a paprikás krumplit. állatias ösztönlénnyé változtam, aki gurul sétálás helyett. szomorú egy állapot, ráadásul megesz az ideg az érettségi miatt is. híztam -csak ez kattog a fejemben. elborzaszt ez a nagy kerek szám, ami ötössel -te jó isten!- kezdődik. ötven visszaevett kiló. vagyis csak azt a hét kilót ettem vissza, amitől épphogy sikerült megszabadulnom. újra a régi hájas csilla lettem. jobb lenne elásni magam.
péntekre negyvennyolc vagy negyvenhét leszek, aztán majd május négyig valahogy lekoplalom és lemozgom magam minimum negyvenötig. az már nem lesz vészes. az már nem lesz ilyen borzasztó. csak sikerüljön, csak legyen végre itt a nap, amikor negyvennégyre kelek.
addig hat búcsúkilótól kell megválnom minél hamarabb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése