sikerült tartani a 300-at!
reggeli: a jól bevált pirítós, joghurt, kávé= 140
suliban: 1 banán, 1 alma, tea= 80 (azért a banánt mindig beleszámolom)
vacsora: kis tányér sóska, pirítós, mandarin= 80
összesen tehát: pontosan 300 kcal
bár a buszon hazafelé jövet eléggé fájt a fejem, hányingerem volt és még most is akadnak problémák a koordinációmmal, de egye fene, ha így soványabb leszek.
ha ezen a héten tartom a napi 300-at, és esetleg még tornára is jut idő, akkor hétvégére meglehet a 44-45 is akár (most délután ruhában, pisilés előtt voltam 46)
furcsa belegondolni, hogy az emberek nem tervezik meg előre a napjukat kaja szempontjából. meg például sose értem, ha megkínálok valakit a tízóraimmal, az miért nem fogadja el, ő miért nem éhes abban a pillanatban? miért nem raktározza el, vagy valami? furcsa belegondolni, hogy a többi ember nem veszi olyan komolyan a kaját, nem fél tőle, nincs semmilyen negatív érzelme vele kapcsolatban. nem érzi azt, hogy összeesküdtek ellene, ha valakitől csokit kap, vagy nem kap szívrohamot egy zsírosabb étel láttán. nem értem, hogy tudnak az emberek a kajára, mint valami természetes dologra gondolni. nekem túlságosan kajaközpontú a világom. az egész napom azzal telik, hogy megtervezem, hogy mit ehetek aznap és másnap, és hogyha szétnézek az osztályteremben vagy a buszon, akkor mindig elsorolom magamban az ételek kalóriatartalmát, amiket az emberek körülöttem fogyasztanak. túl sokat tudok erről a témáról, és túl sok az étel a világon, túl sokfajta kísértéssel kell szembenéznem nap mint nap, és túl rég volt, mikor normálisan viszonyultam a témához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése